Hosszúszőrű macska fajták
Amerikai görbefülű macska
Ez a csendes, szelídfajta az Egyesült Államokban szinte családtag, és ennek egyetlen gén mutációja az oka: fülei a hát irányába és a fej közepe felé kunkorodnak. Ez a sajátos jelleg a macska arcát manószerűvé teszi, csodálkozó arckifejezést adva neki. A jelleg dominánsan öröklődik, vagyis bármilyen macskát párosítunk egy görbe fülűvel, az utódok fele arányban görbe füllel születnek.
Történet:
1981-ben egy hosszú, selymes szőrű és furcsa fülű kóbor kismacska tűnt fel Grace és Joe Ruga kaliforniai otthonában, melye Shulamithnak neveztek el. Minden görbe fülű macska eredete erre a macskára vezethető vissza. Shulamith négy kölyke közül kettő görbe füllel jött világra, vagyis a jelleg tovább öröklődött. Észak-Amerikában minden egyesület elismeri, és ez az első olyan fajta, amelyet a eFA kétféle szőrzethosszúsággal elfogad. Az első görbe fülűek 1995-ben jutottak el Angliába.
Ezt az elegáns, jámbor macskát kétféle - rövid és hosszú - szőrzethosszban tenyésztik. A fül görbesége háromfokozatú skálán osztályozható: a hátrahajló fülűek (első fokozat) váltak házi kedvencekké, az erősebben görbült fülűeket (második fokozat) használják fel a tenyésztés során, a sarló alakban hátrahajló fülekkel (harmadik fokozat) rendelkező egyedeket pedig kiállításokra hordják. A görbe füllel óvatosan kell bánni: visszahajlításuk roncsolhatja a bennük lévő porcot.
Általános megjelenés:
Közepes méretű macska, akinek teste kb. másfélszer olyan hosszú, mint amilyen magas, és fénylő eleganciájával a török angórára hasonlít. Feje ék alakú, méltóságteljes, fülei pedig fajtájára jellemzően egyediek. Az ideális fül kerek érme alakú, nagy és hátra hajlik. A visszafogottan nagy szemek a fajta tökéletes képviselőinél colorpoint kékek. Az amerikai görbe fülűnek egyenes lábai vannak, kerek, közepes méretű mancsokkal. A farkat vastag és bozontos szőrzet fedi, a tövénél szélesebb, a vége felé elvékonyodik. A macska szőre hosszú vagy rövid, ám mindig selymes és rásimul a bőrre. Aljszőrzete nagyon vékony. Színe bármilyen lehet.
Történet:
1981-ben egy hosszú, selymes szőrű és furcsa fülű kóbor kismacska tűnt fel Grace és Joe Ruga kaliforniai otthonában, melye Shulamithnak neveztek el. Minden görbe fülű macska eredete erre a macskára vezethető vissza. Shulamith négy kölyke közül kettő görbe füllel jött világra, vagyis a jelleg tovább öröklődött. Észak-Amerikában minden egyesület elismeri, és ez az első olyan fajta, amelyet a eFA kétféle szőrzethosszúsággal elfogad. Az első görbe fülűek 1995-ben jutottak el Angliába.
Ezt az elegáns, jámbor macskát kétféle - rövid és hosszú - szőrzethosszban tenyésztik. A fül görbesége háromfokozatú skálán osztályozható: a hátrahajló fülűek (első fokozat) váltak házi kedvencekké, az erősebben görbült fülűeket (második fokozat) használják fel a tenyésztés során, a sarló alakban hátrahajló fülekkel (harmadik fokozat) rendelkező egyedeket pedig kiállításokra hordják. A görbe füllel óvatosan kell bánni: visszahajlításuk roncsolhatja a bennük lévő porcot.
Általános megjelenés:
Közepes méretű macska, akinek teste kb. másfélszer olyan hosszú, mint amilyen magas, és fénylő eleganciájával a török angórára hasonlít. Feje ék alakú, méltóságteljes, fülei pedig fajtájára jellemzően egyediek. Az ideális fül kerek érme alakú, nagy és hátra hajlik. A visszafogottan nagy szemek a fajta tökéletes képviselőinél colorpoint kékek. Az amerikai görbe fülűnek egyenes lábai vannak, kerek, közepes méretű mancsokkal. A farkat vastag és bozontos szőrzet fedi, a tövénél szélesebb, a vége felé elvékonyodik. A macska szőre hosszú vagy rövid, ám mindig selymes és rásimul a bőrre. Aljszőrzete nagyon vékony. Színe bármilyen lehet.
Testfelépítés:Viszonylag izmos, testfelépítése átmeneti jellegű.
Fejforma:Lekerekített, módosult ék alakú.
Fülek:A fej középső és hátsó része felé görbül.
Szemek: Dió alakú, kissé ferde metszésű.
Szőrzet:Selymes és leomló. Aljszőrzete minimális. Sokféle színváltozat és színkombináció elfogadott.
Farok:Zászlós, hossza a test hosszával egyező.
Angóra macska
Ez a hosszú, vékony lábakon lépdelő macska természetét és típusát tekintve a keleti fajtákra hasonlít - élénk és kíváncsi. Az európai kontinensen jávainak is nevezik, hogy ne keverjék össze a török angóramacskával, ezt az elnevezést egyes észak-amerikai szervezetek a Balinéz macska bizonyos színváltozataira használják. Észak-Amerikában az angórát hosszú szőrű keleti macskának hívják, ez a név azonban azt a téves feltevést alakíthatja ki, hogy a fajta a keleti macskától származik. Mostantól az angóramacska remélhetőleg egyszerűen angóramacska marad.
Történet:
Az angóramacskát az 1970-es években Nagy- Britanniában alakították ki, azt az 1960- as évek közepén tett kísérletet folytatva, melyben egy sorrel színű abesszin és egy fókabarna sziámi keresztezésével árnyalt sziámi macskákat szerettek volna létrehozni. Az utódok a fahéjszínt és a hosszúszőrűséget egyaránt örökölték, ezekből jött létre később az angóra.
Történet:
Az angóramacskát az 1970-es években Nagy- Britanniában alakították ki, azt az 1960- as évek közepén tett kísérletet folytatva, melyben egy sorrel színű abesszin és egy fókabarna sziámi keresztezésével árnyalt sziámi macskákat szerettek volna létrehozni. Az utódok a fahéjszínt és a hosszúszőrűséget egyaránt örökölték, ezekből jött létre később az angóra.
Testfelépítés:Közepes méretű, karcsú és izmos.
Fejforma:Módosult háromszögletű-ék alakú.
Fülek: Nagy, a fej vonalát követi.
Szemek: A fehér szőrzetűek kivételével zöld színű.
Szőrzet:Közepes hosszúságú, finom és selymes. Gyapjas aljszőrzete hiányzik.
Farok: Hosszú. Finom vége felé elvékonyodik.
Balinéz macska
Akkor érzi jól magát, ha tevékenykedhet, szekrények mélyén és bevásárlószatyrok bugyraiban kutakodhat, emellett kiváló szabaduló művész. Beszédes típus, és időnként, sziámi rokonához hasonlóan, úgy tűnik, mintha saját magával társalogna. A Balinéz szőrzete nem túl hosszú, és ha nem lenne kecses, zászlós farka, egyik-másik példányát összetéveszthetnénk a sziámival.
Történet:
A eFA 1928-ban Angliában törzskönyvezett egy hosszú szőrű sziámit, de a tenyésztési program csak az 1950-es években indult el az Egyesült Államokban. A hosszú szőrű sziámikat 1961-ben ismerték el, nevüket egy tenyésztőtől kapták, akit a macska a Bali szigeti templomi táncos okra emlékeztetett. A fajta a 70-es évek közepén jutott el Európába.
Általános megjelenés:
Közepes méretű, kecses macska, hosszú és karcsú. Izmos, ugyanakkor méltóságteljes és elegáns. A vállak nem lehetnek szélesebbek, mint a csípő. A közepes méretű fej arányos a testhez képest. A fülek nagyok és hegyesek, a töveknél szélesebbek. A mandulavágású szemek közepes méretűek, enyhén ferdülnek az orr irányába, és intenzív kék színben ragyognak. Az orr hosszú és egyenes. A hosszú, elegáns lábak kicsi, ovális mancsokon állnak. A farok hosszú, vékony és finoman hegyes végű. A szőrzet közepesen hosszú, a nyakon, a vállakon és a farok részen hosszabb és selymes. A gyapjas aljszőrzet hiánya és a nyakon található fodor a fajta sajátosságai. A balinéz világos színekben fordul elő.
Történet:
A eFA 1928-ban Angliában törzskönyvezett egy hosszú szőrű sziámit, de a tenyésztési program csak az 1950-es években indult el az Egyesült Államokban. A hosszú szőrű sziámikat 1961-ben ismerték el, nevüket egy tenyésztőtől kapták, akit a macska a Bali szigeti templomi táncos okra emlékeztetett. A fajta a 70-es évek közepén jutott el Európába.
Általános megjelenés:
Közepes méretű, kecses macska, hosszú és karcsú. Izmos, ugyanakkor méltóságteljes és elegáns. A vállak nem lehetnek szélesebbek, mint a csípő. A közepes méretű fej arányos a testhez képest. A fülek nagyok és hegyesek, a töveknél szélesebbek. A mandulavágású szemek közepes méretűek, enyhén ferdülnek az orr irányába, és intenzív kék színben ragyognak. Az orr hosszú és egyenes. A hosszú, elegáns lábak kicsi, ovális mancsokon állnak. A farok hosszú, vékony és finoman hegyes végű. A szőrzet közepesen hosszú, a nyakon, a vállakon és a farok részen hosszabb és selymes. A gyapjas aljszőrzet hiánya és a nyakon található fodor a fajta sajátosságai. A balinéz világos színekben fordul elő.
Testfelépítés: Közepes testméretű, elegáns macska, karcsú és izmos. A test hosszú és hajlékony. A nyak hosszú és karcsú. Az mellkas és a váll soha nem szélesebb a csípőnél. A lábak hosszúak és karcsúak. a mancsok kecsesek és oválisak. Az ostorszerű farok nagyon hosszú és elkeskenyedő.
Fejforma: Ék alakú koponya. Az ékalak egyenes vonalban vezet az orrtól mindkét oldalon a fülekig. Az orr hosszú és egyenes, a homlok lapos. A profil enyhén domború. Hegyes orr, jól fejlett áll, az orrheggyel azonos vonalban.
Fülek:Hatalmasak, széles alapúak, hegyesek. A fülek külső vonala az ékalak folytatása.
Szemek: mandulavágásúak, enyhén az orr felé dőlnek, és harmonikusak az ék alakú fejjel. A szemek közti távolság nem kisebb, mint a szemek szélessége. Színük élénk, mélykék.
Szőrzet: Közepesen hosszú, fényes és selymes. Nincs aljszőrzet, "zászlós" farok kívánatos.
Színváltozatok: A sziámi egy színes jegyű macska. Elfogadott színváltozatai: fóka, kék, csokoládé, lila, vörös, krém, fahéj, valamint ezek cirmos és teknőc változatai. A jegyekben fehér folt nem fordulhat elő. A jegyek lassan alakulnak ki, míg a macska teljesen ki nem fejlődik. Ezért a fiatal állatoknál a jegyek nem teljesek. Az idősebb macskáknál a testszín sötétedhet.
Birman macska
A birma igencsak feltűnő fajta, melynek selymes bundáját mindennap fésülni kell. Az ivartalanított kandúrok figyelmet igényelnek, a hasonló operáción átesett nőstények viszont önkényeskedőkké válhatnak. Franciaországban a második világháború végén a fajta fennmaradása érdekében a két megmaradt birmát keresztezték egymással. A beltenyésztés minden szűkös génállománnyal rendelkező fajtánál növelheti az öröklött betegségek előfordulásának esélyét a birmánál a bor és idegrendszer rendellenességei öröklődhetnek.
Történet:
A legenda szerint a fajta burmai templomi macskáktól származik, illetve Sitától, a vemhes nősténytől, melyet 1919-ben vittek Franciaországba. Egy kevésbé romantikus történet is létezik: a birmát a Himalája macskával egy időben alakították ki Franciaországban
Általános megjelenés:
Közepes méretű, kissé magas, izmos és erőteljes macska, a kanok egyértelműen nagyobbak. Az egyenlő szárú háromszög formájú fej leginkább a szemeknek köszönhetően kifejező. A szem többnyire kerek, tágra nyílt, és tisztán, sötétkék színben ragyog. A birman lábai rövidek és erőteljesek, kerek mancsokkal, amelyek végén fehér mintázat található. A közepesen hosszú farok "zászlós", és nem lehet túl hosszú. Ennek megfelelően a bunda a közepesen hosszútól a hosszúig terjedhet, rövid az arcon, fokozatosan hosszabbodik az arccsontokon, és hosszú a háton, valamint a bordák és a csípő közötti területen. Van egy kevés aljszőrzet, a bunda selymes struktúrájú. A nyakfodor és a hátsó lábakon található "bricsesz" standard jellemzői a fajtának. A birman sajátos mintázatai a mellső lábakon lévő fehér "kesztyűk", és a hátsó lábakat díszítő fehér "csizmák".
Történet:
A legenda szerint a fajta burmai templomi macskáktól származik, illetve Sitától, a vemhes nősténytől, melyet 1919-ben vittek Franciaországba. Egy kevésbé romantikus történet is létezik: a birmát a Himalája macskával egy időben alakították ki Franciaországban
Általános megjelenés:
Közepes méretű, kissé magas, izmos és erőteljes macska, a kanok egyértelműen nagyobbak. Az egyenlő szárú háromszög formájú fej leginkább a szemeknek köszönhetően kifejező. A szem többnyire kerek, tágra nyílt, és tisztán, sötétkék színben ragyog. A birman lábai rövidek és erőteljesek, kerek mancsokkal, amelyek végén fehér mintázat található. A közepesen hosszú farok "zászlós", és nem lehet túl hosszú. Ennek megfelelően a bunda a közepesen hosszútól a hosszúig terjedhet, rövid az arcon, fokozatosan hosszabbodik az arccsontokon, és hosszú a háton, valamint a bordák és a csípő közötti területen. Van egy kevés aljszőrzet, a bunda selymes struktúrájú. A nyakfodor és a hátsó lábakon található "bricsesz" standard jellemzői a fajtának. A birman sajátos mintázatai a mellső lábakon lévő fehér "kesztyűk", és a hátsó lábakat díszítő fehér "csizmák".
Testfelépítés: Hosszú és erőteljes testalkat. Közepes hosszúságú, vastag lábak.
Fejforma: Széles és kerek. Telt pofák és erős áll.
Fülek: Közepes méretű és távol ülő.
Szemek: Mélykék és majdnem kerek.
Szőrzet: Selymes.
Farok: Tömött és egyenletes színű.
Chantilly/tiffany macska
Ennek a ritka fajtának mértéktartó a természete - nem olyan csendes, mint a perzsa, de nem is olyan aktív, mint a keleti típusú hosszú szőrű macskák. A chantilly kedveskedő "csiripeléssel" fejezi ki örömét, hangja ilyenkor a galamb turbékolás ára hasonlít.
Történet:
1967-ben egy Florida állambeli tenyésztő vásárolt egy Burma szülőkre utaló csokoládébarna szőrzetű, de egyébként ismeretlen származású, arany szemszínű, hosszú szőrű macskapárt. Az ismeretlen fajtát Tiffanynak nevezte el. Az 1980-as évek zavaros időszakában a fajta majdnem kihalt. 1988-ban Kanadában újjáélesztették, és bekapcsolódott az angórát létrehozó tenyészprogramba. Mivel a tiffanie névvel az angol tenyésztők ma a hosszú szőrű burmillát illetik, a kanadai tenyésztők chantilly/tiffanyra változtatták a fajta nevét.
Történet:
1967-ben egy Florida állambeli tenyésztő vásárolt egy Burma szülőkre utaló csokoládébarna szőrzetű, de egyébként ismeretlen származású, arany szemszínű, hosszú szőrű macskapárt. Az ismeretlen fajtát Tiffanynak nevezte el. Az 1980-as évek zavaros időszakában a fajta majdnem kihalt. 1988-ban Kanadában újjáélesztették, és bekapcsolódott az angórát létrehozó tenyészprogramba. Mivel a tiffanie névvel az angol tenyésztők ma a hosszú szőrű burmillát illetik, a kanadai tenyésztők chantilly/tiffanyra változtatták a fajta nevét.
Testfelépítés: Közepes méretű, karcsú és elegáns.
Fejforma: Háromszögletű. Arcéle finoman íveit, a szem vonalában kissé megtört.
Fülek: Közepes méretű, széles alapú, vége lekerekített.
Szemek: Arany vagy rézszínű, ovális és kissé ferde metszésű.
Szőrzet: Közepes méretű, egyrétegű.
Farok: Zászlós, a test hosszával megegyező méretű.
Cymric macska
Félhosszú és kettős szőrzetétől eltekintve mindenben a rövid szőrű Man szigeti macska hasonmása. A cymricnek három változata van: hosszú farkú (az átlagosnál kissé rövidebb), csonka farkú (néhány csigolyányi hossz) és farkatlan (a gerincoszlop végén bemélyedés).
Történet:
Igaz, hogy a "cymric" szó walesi nyelvjárásban walesit jelent, ennek ellenére ez egy hamisítatlan észak-amerikai fajta. A Man szigeti macska almában mindig előfordul egy hosszú szőrű kölyök - a tenyésztők az 1960-as években kezdtek el azon dolgozni, hogy ebből a változatból önálló fajta legyen. A 80-as évekre a CFA és a TICA is elfogadta a cymricet, az előbbi szövetség újabb besorolás alapján azonban hosszú szőrű Man szigeti macskaként tartja számon. Angliában még nem elismertfajta.
Történet:
Igaz, hogy a "cymric" szó walesi nyelvjárásban walesit jelent, ennek ellenére ez egy hamisítatlan észak-amerikai fajta. A Man szigeti macska almában mindig előfordul egy hosszú szőrű kölyök - a tenyésztők az 1960-as években kezdtek el azon dolgozni, hogy ebből a változatból önálló fajta legyen. A 80-as évekre a CFA és a TICA is elfogadta a cymricet, az előbbi szövetség újabb besorolás alapján azonban hosszú szőrű Man szigeti macskaként tartja számon. Angliában még nem elismertfajta.
Testfelépítés: Tömör, zömök, közepes méretű macska. A hát nagyon rövid, a tompor ideális esetben narancs formájú. A lábak izmosak, a mellső lábak rövidek, a széles mellkas miatt nem zártak, a hátsó lábak hosszabbak, mint a mellsők. A mély lágyék fontos vonása ennek a fajtának. A mancsok kerekek.
Az elfogadott változatok:
1. Rumpy
2. Rumpy riser
3.Stumpy: a farok teljesen hiányzik. A gerincoszlop végén határozott lyuk található. A gerinccsont boltívesen kiemelkedik a farok tövénél, de nem annyira, hogy kézzel simítva érezhető legyen.
A farok nem lehet hosszabb, mint 3-4 cm.
Fejforma: nagy és kerek, az arccsontozat hangsúlyos. A profil ívelt, az orr széles, de nincs rajta stop. Az áll erős.
Fülek: közepes méretűek, széles alapúak, és a lekerekített végük felé elkeskenyednek. Viszonylagosan magasan tűzöttek.
Szemek: nagyok, kerekek, picit az orr felé dőlnek. Minden szín megengedett, de a szemszínnek harmonizálnia kell a bunda színével.
Szőrzet: közepesen hosszú, fényes és selymes. Nincs aljszőrzet, "zászlós" farok kívánatos.közepes hosszúságú, selymes, az aljszőrzet vastag és lágy. A jól fejlett gallér és bricsesz teszik teljessé az összbenyomást.
Színváltozatok: minden szín megengedett.
Egzotikus macska
Habár a hosszú szőrű egzotikus macska és a perzsa macska genetikailag nem azonos, megjelenésük alapján nem lehet őket megkülönböztetni egymástól. A tenyésztők szerint a hosszú szőrű egzotikus nyitottabb és vakmerőbb, mint perzsa hasonmása. Játékos és kíváncsi fajta, legtöbb egyede jól kijön más macskákkal és kutyákkal.
Történet:
1967-ben, a rövid szőrű egzotikus macska elfogadása után a CFA tenyésztési politikája, ahogy ma is lehetővé tette, hogy a hosszú szőrű egzotikus fajtát, a perzsa macska testalkatának és fejformájának megtartása érdekében, bizonyos időközönként a perzsával keresztezzék. Az ebből az egyesülésből származó hosszú szőrű utódok azonban sem perzsa, sem egzotikusfajtaként nem fogadhatók el. Az amerikai macskatenyésztők a dilemma megoldásaként hozták létre az új fajtát.
Testfelépítés: Nagy és zömök, erőteljes izomzattal.
Fejforma: Masszív, széles arc, telt pofákkal.
Fülek: előrehajló, lekerekített végű. A fejtetőn alacsonyan tűzött.
Szemek: Nagy, kerek és távol ülő.
Szőrzet: Hosszú és fényes.
Farok: Rövid, nem hordhatja magasan.
Himalája macska
A Himalája macska - valószínűleg az első olyan fajta, amely két fajta tudatos keresztezéséből származik - a sziámi jellegzetes mintázatának más fajtába való első elismert "exportálása". Szemszíne kevésbé intenzív, mint a sziámié, a sziámira jellemző mintázat pedig a hosszabb szőrzetben elmosódottabb. A Himalája macska társaságkedvelő, de egyben nyugodt típus. A sziámi rá jellemző korai ivarérettség ennél a fajtánál is megmutatkozhat.
Történet:
Az 1930-as években, Amerikában egy fekete perzsát kereszteztek egy sziámi macskával. Az első generáció kizárólag fekete hosszú szőrű egyedekből állt, de a visszakeresztezéskor egy csokoládé mintázatú, később himalája névvel illetett hosszú szőrű típus is született. A himalája macska létrehozására irányuló angol törekvések az 1930-40-es években teljesedtek ki. A himalája macskát 1955ben ismerték el.
A kis "keverék"
Több évtizeddel ezelőtt egy fanatikus tenyésztő elhatározta, hogy keresztezi a sziámit a perzsa macskával, s olyan cicát, alakit ki, amelynél mindkét fajta jellemzői megtalálhatók. Az eredmény: egy hosszú szőrű macskaféle - típusában perzsa, szőrzetmintában sziámi. Nos, valahogy így keletkezett a himalájaiként ismertté vált hibridfajta. Egyes törzskönyvező egyesületek ugyan nem hajlandók külön fajtaként elismerni, hanem a perzsa osztály egyik színváltozataként tartják nyilván, de ez a himalája macska rajongóit egyáltalán nem zavarja.
Perzsahasonmás Való igaz, hasonlít a perzsákhoz: a széles, gömbölyű fej, a nagy kerek szemek, a rövid, fitos orr, a zömök test, a tömzsi lábak, a hosszú, leomló szőrzet - mind olyan sajátosság, amely mindkét fajtánál megtalálható. A himaláját egyébként colour-point színjelei (a testszíntől eltérő végtagszínek) teszik jellegzetessé.
Történet:
Az 1930-as években, Amerikában egy fekete perzsát kereszteztek egy sziámi macskával. Az első generáció kizárólag fekete hosszú szőrű egyedekből állt, de a visszakeresztezéskor egy csokoládé mintázatú, később himalája névvel illetett hosszú szőrű típus is született. A himalája macska létrehozására irányuló angol törekvések az 1930-40-es években teljesedtek ki. A himalája macskát 1955ben ismerték el.
A kis "keverék"
Több évtizeddel ezelőtt egy fanatikus tenyésztő elhatározta, hogy keresztezi a sziámit a perzsa macskával, s olyan cicát, alakit ki, amelynél mindkét fajta jellemzői megtalálhatók. Az eredmény: egy hosszú szőrű macskaféle - típusában perzsa, szőrzetmintában sziámi. Nos, valahogy így keletkezett a himalájaiként ismertté vált hibridfajta. Egyes törzskönyvező egyesületek ugyan nem hajlandók külön fajtaként elismerni, hanem a perzsa osztály egyik színváltozataként tartják nyilván, de ez a himalája macska rajongóit egyáltalán nem zavarja.
Perzsahasonmás Való igaz, hasonlít a perzsákhoz: a széles, gömbölyű fej, a nagy kerek szemek, a rövid, fitos orr, a zömök test, a tömzsi lábak, a hosszú, leomló szőrzet - mind olyan sajátosság, amely mindkét fajtánál megtalálható. A himaláját egyébként colour-point színjelei (a testszíntől eltérő végtagszínek) teszik jellegzetessé.
Testfelépítés: Nagy-közepes méretű, zömök, alacsony termetű.
Fejforma: Gömbölyű és masszív. Telt pofa.
Fülek: Kicsi és lekerekített végű. A tövében nem túlnyitott.
Szemek: Nagy, teljes és ragyogó kék.
Szőrzet: Hosszú, vastag és selymes, nem gyapjas.
Farok: Rövid, de a testhez viszonyítva arányos méretű, bozontos.
Japán csonkafarkú macska
Ez a társas hajlamú és kíváncsi fajta egész Japánban elterjedt. A rövid, dús, bolyhos és pomponszerű farok kialakítása nem hozta magával a gerinc- vagy csont deformitást. A szerfelett társaságkedvelő japán csonkafarkú hamar elunja magát, és ilyenkor rombolásba foghat.
Történet:
Az elmúlt háromszáz év japán művészetében rövid és hosszú szőrű japán csonkafarkú macskák is feltűnnek. A rövid szőrű csonkafarkúak természetes változataként kialakult hosszú szőrűek bundája előnyös lehetett Japán legészakabb területein. A rövid szőrű változat 1968-ban került az Egyesült Államokba, magával hozva a hosszúszőrűség génjét, melyet az 1970-es években fedeztek fel. Angliában a fajta még mindig elfogadásra vár.
Jelleme:
Intelligens, barátságos, hűséges cica. Szeret úszni és kutya módjáraapportírozni. Gyakran hallatja hangját, de ennek ellenére egyáltalán nem hangos, inkább azt mondhatnánk, hogy nagy "szókinccsel" rendelkezik. Élelmezése meglehetősen bonyolult feladat: kizárólag halat eszik! A hideg időjárásra is módfelett érzékeny.
Testfelépítés: közepes méretű, nyúlánk, karcsú és elegáns, de jó izomzatú. A lábak erősek és karcsúak, a mancsok oválisak. A farok bogok és görbületek kompozíciója, vagy ezek kombinációja, nem lehet hosszabb 8 cm-nél. A rövid szőrű változatnál a szőrzet a farkon picit hosszabb, mint a testen, és mind a rövid, mind a félhosszú szőrű változatnál pom-pom benyomást kelt.
Fejforma: nem hosszabb, mint amilyen széles, formája gyengéden körvonalazott egyenlőszárú háromszög. A profil enyhén ívelt, az orr picit kerek, az áll és az alsó állkapocs erős.
Fülek: nagyok, egyenesen állnak, széles alapúak, végük enyhén lekerekített, egymástól távol helyezkednek el.
Szemek: nagyok, mandulavágásúak, picit ferdék, a szemszín harmonizál a bunda színével.
Szőrzet: a félhosszú szőrű változatnál: közepes hosszúságú, lágy, selymes, az aljszőrzet kevés.
Színváltozatok: csokoládé, a fahéj és a hígult színek (lila, őzbarna) semmilyen színkombinációban (bi-colour, tri-colour, cirmos) nem megengedettek, csak úgy, mint a sziámi színek. Minden más megengedett.
Történet:
Az elmúlt háromszáz év japán művészetében rövid és hosszú szőrű japán csonkafarkú macskák is feltűnnek. A rövid szőrű csonkafarkúak természetes változataként kialakult hosszú szőrűek bundája előnyös lehetett Japán legészakabb területein. A rövid szőrű változat 1968-ban került az Egyesült Államokba, magával hozva a hosszúszőrűség génjét, melyet az 1970-es években fedeztek fel. Angliában a fajta még mindig elfogadásra vár.
Jelleme:
Intelligens, barátságos, hűséges cica. Szeret úszni és kutya módjáraapportírozni. Gyakran hallatja hangját, de ennek ellenére egyáltalán nem hangos, inkább azt mondhatnánk, hogy nagy "szókinccsel" rendelkezik. Élelmezése meglehetősen bonyolult feladat: kizárólag halat eszik! A hideg időjárásra is módfelett érzékeny.
Testfelépítés: közepes méretű, nyúlánk, karcsú és elegáns, de jó izomzatú. A lábak erősek és karcsúak, a mancsok oválisak. A farok bogok és görbületek kompozíciója, vagy ezek kombinációja, nem lehet hosszabb 8 cm-nél. A rövid szőrű változatnál a szőrzet a farkon picit hosszabb, mint a testen, és mind a rövid, mind a félhosszú szőrű változatnál pom-pom benyomást kelt.
Fejforma: nem hosszabb, mint amilyen széles, formája gyengéden körvonalazott egyenlőszárú háromszög. A profil enyhén ívelt, az orr picit kerek, az áll és az alsó állkapocs erős.
Fülek: nagyok, egyenesen állnak, széles alapúak, végük enyhén lekerekített, egymástól távol helyezkednek el.
Szemek: nagyok, mandulavágásúak, picit ferdék, a szemszín harmonizál a bunda színével.
Szőrzet: a félhosszú szőrű változatnál: közepes hosszúságú, lágy, selymes, az aljszőrzet kevés.
Színváltozatok: csokoládé, a fahéj és a hígult színek (lila, őzbarna) semmilyen színkombinációban (bi-colour, tri-colour, cirmos) nem megengedettek, csak úgy, mint a sziámi színek. Minden más megengedett.
Keleti macska
A rövid szőrű keleti macska szép, erőteljesebben színezett, félhosszú szőrzetű változata minden tekintetben tükrözi családja jellemzőit: színei keleti jellegűek, puha bundája és zászlós farka pedig a balinézét idézi. A zászlós faroktól eltekintve külleme nyáron a rövid szőrűekére hasonlít.
Történet:
1985-ben az Egyesült Államokban a keleti rövid szőrűt pároztatták a Balinézel, hogy egy alom selymes, félhosszú szőrzetű keleti macska szülessen. Az újonnan létrehozott fajtát tovább tenyésztették, melyet mára a TICA és a FIFé is elismer. A keleti hosszú szőrű és a brit angóramacska elnevezése körül némi keveredés van, mert az utóbbi fajtát Észak-Amerikában keleti hosszú szőrűnek hívják, de küllemét és történetét tekintve a két fajta természetesen teljesen eltér egymástól.
Testfelépítés: Hosszú és csillogó, csőszerű.
Fejforma: Elkeskenyedő ék alakú, nincs bajuszpárna.
Fülek: Nagy, hegyes és az arc vonalát követő.
Szemek: Közepes méretű, mandulavágású és ferde metszésű.
Szőrzet: Testhez simuló. Aljszőrzete nincs.
Farok: Hosszú, elkeskenyedő, enyhén zászlós.
Történet:
1985-ben az Egyesült Államokban a keleti rövid szőrűt pároztatták a Balinézel, hogy egy alom selymes, félhosszú szőrzetű keleti macska szülessen. Az újonnan létrehozott fajtát tovább tenyésztették, melyet mára a TICA és a FIFé is elismer. A keleti hosszú szőrű és a brit angóramacska elnevezése körül némi keveredés van, mert az utóbbi fajtát Észak-Amerikában keleti hosszú szőrűnek hívják, de küllemét és történetét tekintve a két fajta természetesen teljesen eltér egymástól.
Testfelépítés: Hosszú és csillogó, csőszerű.
Fejforma: Elkeskenyedő ék alakú, nincs bajuszpárna.
Fülek: Nagy, hegyes és az arc vonalát követő.
Szemek: Közepes méretű, mandulavágású és ferde metszésű.
Szőrzet: Testhez simuló. Aljszőrzete nincs.
Farok: Hosszú, elkeskenyedő, enyhén zászlós.
Kuril-szigeti csonkafarkú macska
A kuril-szigeti csonkafarkú - hasonlóan rövid farkától eltekintve teljesen eltér a japán csonkafarkú macskától. A kemény telekhez alkalmazkodó szőrzete hosszabb és vastagabb, testfelépítése pedig erőteljesebb, mint délebbre élő rokonaié. Barátságos fajta, mégis megőrzi önállóságát.
Történet:
A volt Szovjetunió utódállamainak nyitottabbá válása hozzájárult az újabb fajták feltűnéséhez. A kuril-szigeti csonkafarkú ugyanannak a mutációnak a példája, mint a japán csonkafarkú macska, és feltehetően évszázadok óta jelen van a Kuril-szigeteken. Míg az orosz szerveknek a fajtaregisztrációban ez a genetikai hasonlóság nem jelent gondot, a csonkafarkúságot okozó azonos mutáció a fajta európai elfogadásánál gátat jelenthet.
Testfelépítés: Közepes méretű, erős és izmos.
Fejforma: Széles. A szemek vonalában enyhe orrhajlat, lapos bajuszpárna.
Fülek: Közepes méretű, felálló.
Szemek: Ovális, kissé ferde metszésű. Színe sokféle lehet.
Szőrzet: Félhosszú, látványos aljszőrzettel.
Farok: Rövid, visszafelé görbülő és magasan hordott.
Történet:
A volt Szovjetunió utódállamainak nyitottabbá válása hozzájárult az újabb fajták feltűnéséhez. A kuril-szigeti csonkafarkú ugyanannak a mutációnak a példája, mint a japán csonkafarkú macska, és feltehetően évszázadok óta jelen van a Kuril-szigeteken. Míg az orosz szerveknek a fajtaregisztrációban ez a genetikai hasonlóság nem jelent gondot, a csonkafarkúságot okozó azonos mutáció a fajta európai elfogadásánál gátat jelenthet.
Testfelépítés: Közepes méretű, erős és izmos.
Fejforma: Széles. A szemek vonalában enyhe orrhajlat, lapos bajuszpárna.
Fülek: Közepes méretű, felálló.
Szemek: Ovális, kissé ferde metszésű. Színe sokféle lehet.
Szőrzet: Félhosszú, látványos aljszőrzettel.
Farok: Rövid, visszafelé görbülő és magasan hordott.
LaPerm macska
A selkirk rex mellett a LaPerm az egyedüli hosszú szőrű göndörfajta, melyet a főbb egyesületek elfogadnak. Habár véletlenszerűen szaporodó amerikai macskapopulációból erednek, ék alakú fejük és vékony testalkatuk miatt "idegen" külsejűek. Nagyon tevékeny, kíváncsi macskák, és rendkívül jó vadászok.
Történet:
1982-ben egy oregoni farmon élő macska almában egy olyan kölyök is volt, amely csupaszon született, és végül göndör, puha szőrzetet növesztett. Gazdája, aki egyben a fajta kialakítója is, Curlynek nevezte el ezt a kismacskát, és a rá következő öt évben számtalan göndör szőrű kölyköt tenyésztett ki, melyek egyben megalapozták a fajta létét. A göndör szőr génje domináns öröklődésű, ezért a génállomány frissítése céljából más fajtával történő keresztezések megengedhetők, és így is megfelelő számban születhetnek göndör szőrű egyedek.
Testfelépítés: Közepes méret és felépítés, erős izomzat.
Fejforma: Közepes méretű, módosult ék alakú, kerek körvonalú.
Fülek: Távol ülő és az arc vonalában folytatódó.
Szemek: Nagy és kifejező, kissé ferde metszésű.
Szőrzet: Közepes hosszúságú és fürtös.
Farok: Hosszú. Zászlója elkeskenyedő.
Történet:
1982-ben egy oregoni farmon élő macska almában egy olyan kölyök is volt, amely csupaszon született, és végül göndör, puha szőrzetet növesztett. Gazdája, aki egyben a fajta kialakítója is, Curlynek nevezte el ezt a kismacskát, és a rá következő öt évben számtalan göndör szőrű kölyköt tenyésztett ki, melyek egyben megalapozták a fajta létét. A göndör szőr génje domináns öröklődésű, ezért a génállomány frissítése céljából más fajtával történő keresztezések megengedhetők, és így is megfelelő számban születhetnek göndör szőrű egyedek.
Testfelépítés: Közepes méret és felépítés, erős izomzat.
Fejforma: Közepes méretű, módosult ék alakú, kerek körvonalú.
Fülek: Távol ülő és az arc vonalában folytatódó.
Szemek: Nagy és kifejező, kissé ferde metszésű.
Szőrzet: Közepes hosszúságú és fürtös.
Farok: Hosszú. Zászlója elkeskenyedő.
Maine Coon macska
Ez az erős és nyugodt macska télen nyújtja a legimpozánsabb látványt, dús szőrzete ekkor a legpompásabb. A többi fajtától gazdája vagy más macskák üdvözlésekor gyakran hangoztatott jellegzetes, örömteli "csiripelő trillái" alapján különíthető el. A maine coon élvezi az ember társaságát, de nem függ tőle, és nem "ölbe való" cica.
Történet:
Feltételezett ősei között az első telepesekkel Maine kikötőjébe érkezett angol macskák és orosz vagy skandináv hosszú szőrű macskák voltak. Az "első" maine coon a fekete-fehér "Captain J enks of the Horse Marines" volt, amelyet az 1861-es kiállításokról említenek. Az 1900-as években a perzsák iránti megcsappant érdeklődés ellenére a maine coon fennmaradt, mert a gazdák felfigyeltek kiváló vadásztehetségére. Az 50-es években az érdeklődés újjáéledt, és 2000-re a CFA második legnépszerűbb hosszú szőrű fajtája lett.
Általános megjelenése:
Közepes méretű, ruganyos, izmos macska, nem lehet nehézkes testfelépítésű. A fej, amelynek nem lehet éles kontúrja, elölről nézve szív alakú, a szemek között és fölött széles. A nagy fülek a töveknél szélesek, a hegyük felé pedig enyhén lekerekítettek. A szem nagy, kerek és tágra nyílt. A domináns szín a világoszöld, de a borostyán is elfogadott. A lábak jól aránylanak a testhez, a hátsó lábak kissé hosszabbak a mellsőknél. A lekerekített végű farok közepes hosszúságú, a tőnél szélesebb. A szőrzet a rövidtől a közepesen hosszúig terjedhet, finom szálú, selymes tapintású, és szorosan simul a testhez. A bunda minden esetben kék, a szőrszálak végei pedig ezüstös színűek.
Testfelépítés: nagy testű, erőt és határozottságot sugárzó, masszív megjelenésű macska, hosszú, izmos testtel és széles mellkassal. A nyak közepesen hosszú, erőteljes. A lábak közepesen hosszúak, de masszívak és erőteljesek, a kerek mancsok nagyok, a lábujjak közt szőrpamacsok találhatók. A hosszú és jellegzetesen dús szőrzetű farok legalább a vállig ér, s a farok vég felé keskenyedik.
Fejforma: nagy, masszív felépítésű, szögletes koponya, egyenes körvonalakkal. Pofacsont magas, az orr közepesen hosszú, a pofa négyszögletes és erőteljes. Az áll erőteljes és határozott, egyvonalban a száj felső részével és az orral. A profil homorú.
Fülek: magasan tűzöttek, nagyok, széles alapúak, a közöttük lévő távolság nem lehet több mint az egyik fül alapjának szélessége. A fülpamacsok hosszúak, a fülön túlnyúlnak. A fülek végén a jellegzetes hiúz-bojtok kívánatosak.
Szemek: nagyok, oválisak, egymástól távol helyezkednek el és enyhén mandulavágásúak. A szemszín egységes és a bunda színével harmonizál.
Szőrzet: a gallérnál, a hason, lágyékon és a hátsó lábaknál, a bricsesznél hosszabb, a háton és a nyaknál, fejen rövidebb. A tömött, sűrű, finom és selymes aljszőrzetet durvább fedőszőr borítja. Hatalmas, dús és vízálló bunda fedi a hátat, a lágyékot és a farok felső részét is. A test alsó részét, valamint a hátsólábak belső oldalát csak aljszőrzet borítja. Hosszú gallér kívánatos, de teljesen dús mellény hiánya nem számít hibának.
Farok: : a csokoládé, a fahéj és a hígult színek (lila, őzbarna) semmilyen színkombinációban (bi-colour, tri-colour, cirmos) nem megengedettek, csak úgy, mint a sziámi színek. Minden más megengedett.
Történet:
Feltételezett ősei között az első telepesekkel Maine kikötőjébe érkezett angol macskák és orosz vagy skandináv hosszú szőrű macskák voltak. Az "első" maine coon a fekete-fehér "Captain J enks of the Horse Marines" volt, amelyet az 1861-es kiállításokról említenek. Az 1900-as években a perzsák iránti megcsappant érdeklődés ellenére a maine coon fennmaradt, mert a gazdák felfigyeltek kiváló vadásztehetségére. Az 50-es években az érdeklődés újjáéledt, és 2000-re a CFA második legnépszerűbb hosszú szőrű fajtája lett.
Általános megjelenése:
Közepes méretű, ruganyos, izmos macska, nem lehet nehézkes testfelépítésű. A fej, amelynek nem lehet éles kontúrja, elölről nézve szív alakú, a szemek között és fölött széles. A nagy fülek a töveknél szélesek, a hegyük felé pedig enyhén lekerekítettek. A szem nagy, kerek és tágra nyílt. A domináns szín a világoszöld, de a borostyán is elfogadott. A lábak jól aránylanak a testhez, a hátsó lábak kissé hosszabbak a mellsőknél. A lekerekített végű farok közepes hosszúságú, a tőnél szélesebb. A szőrzet a rövidtől a közepesen hosszúig terjedhet, finom szálú, selymes tapintású, és szorosan simul a testhez. A bunda minden esetben kék, a szőrszálak végei pedig ezüstös színűek.
Testfelépítés: nagy testű, erőt és határozottságot sugárzó, masszív megjelenésű macska, hosszú, izmos testtel és széles mellkassal. A nyak közepesen hosszú, erőteljes. A lábak közepesen hosszúak, de masszívak és erőteljesek, a kerek mancsok nagyok, a lábujjak közt szőrpamacsok találhatók. A hosszú és jellegzetesen dús szőrzetű farok legalább a vállig ér, s a farok vég felé keskenyedik.
Fejforma: nagy, masszív felépítésű, szögletes koponya, egyenes körvonalakkal. Pofacsont magas, az orr közepesen hosszú, a pofa négyszögletes és erőteljes. Az áll erőteljes és határozott, egyvonalban a száj felső részével és az orral. A profil homorú.
Fülek: magasan tűzöttek, nagyok, széles alapúak, a közöttük lévő távolság nem lehet több mint az egyik fül alapjának szélessége. A fülpamacsok hosszúak, a fülön túlnyúlnak. A fülek végén a jellegzetes hiúz-bojtok kívánatosak.
Szemek: nagyok, oválisak, egymástól távol helyezkednek el és enyhén mandulavágásúak. A szemszín egységes és a bunda színével harmonizál.
Szőrzet: a gallérnál, a hason, lágyékon és a hátsó lábaknál, a bricsesznél hosszabb, a háton és a nyaknál, fejen rövidebb. A tömött, sűrű, finom és selymes aljszőrzetet durvább fedőszőr borítja. Hatalmas, dús és vízálló bunda fedi a hátat, a lágyékot és a farok felső részét is. A test alsó részét, valamint a hátsólábak belső oldalát csak aljszőrzet borítja. Hosszú gallér kívánatos, de teljesen dús mellény hiánya nem számít hibának.
Farok: : a csokoládé, a fahéj és a hígult színek (lila, őzbarna) semmilyen színkombinációban (bi-colour, tri-colour, cirmos) nem megengedettek, csak úgy, mint a sziámi színek. Minden más megengedett.
Munchkin macska
A munchkin egyetlen jelleg alapján meghatározható: végtagjainak hosszú csöves csontjai rövidek. A rugalmas macskagerinc esetleg megvédheti a fajtát a törpe termetű kutyákat kínzó hát- és csípőproblémáktól, de nem árt tudni, hogy minden más hasonló adottságú faj hajlamos az ízületi gyulladásra. A fajtát háromféle méretben tenyésztik: standard, "super-short" és "rug-hugged", mely utóbbinak nagyon rövid a lába. Létezik ezeken kívül még egy rendkívül kis termetű, "mini" típus, melyet a United Feline Organization Mei Toi néven ideiglenesen elfogadott.
Történet:
A munchkin egy 1983-ban Louisianában keletkezett mutáció révén jött létre. A mutáns egyedet a tenyésztők fajtába nem sorolt macskákkal keresztezték. A TICA 1995-ben fogadta el- mindeddig ez az egyetlen főbb szövetség, amely megtette ezt a lépést.
Testfelépítés: Közepes méretű. A hát egyenes, vagy a vállaktól a far irányába enyhén emelkedik.
Fejforma: Közepes méretű, átmeneti alakú.
Fülek: Háromszögletű, viszonylag nagyméretű.
Szemek: Nagy, dió alakú, érdeklődő tekintetű.
Szőrzet: Fénylő, közepes hosszúságú.
Farok Közepesen vastag, lekerekített vége felfelé keskenyedő.
A képek forrása: deviantART
Történet:
A munchkin egy 1983-ban Louisianában keletkezett mutáció révén jött létre. A mutáns egyedet a tenyésztők fajtába nem sorolt macskákkal keresztezték. A TICA 1995-ben fogadta el- mindeddig ez az egyetlen főbb szövetség, amely megtette ezt a lépést.
Testfelépítés: Közepes méretű. A hát egyenes, vagy a vállaktól a far irányába enyhén emelkedik.
Fejforma: Közepes méretű, átmeneti alakú.
Fülek: Háromszögletű, viszonylag nagyméretű.
Szemek: Nagy, dió alakú, érdeklődő tekintetű.
Szőrzet: Fénylő, közepes hosszúságú.
Farok Közepesen vastag, lekerekített vége felfelé keskenyedő.
Nebulung macska
Az ezüstös végű kék szőrszálak a nebelungnak ragyogó, elegáns külsőt kölcsönöznek. A vezérszőrökről visszaverődő fénytől a macska kék alapszínű bundája sejtelmesen fénylik. Ez a ritkafajta, melynek német neve azt jelenti: "a köd teremtménye", a kék szőrzetű orosz macska hosszú szőrű változatából ered.
Történet:
Az Oroszországból származó kék rövid és hosszú szőrű macskákat több mint 100 évvel ezelőtt mutatták be. A rövid szőrűek kék orosz macskaként váltak ismertté, a hosszú szőrűeket azonban nem törzskönyvezték. Az újjáélesztett fajtaalapító atyját, Siegfriedet 1986-ban Amerikában pároztatták hosszú szőrű testvérével, melynek eredményeként kék hosszú szőrű cicák születtek. A nebelungot a TrCA 1987-ben, a TCA 1993-ban ismerte el.
Testfelépítés: közepes testméretű, közepesen erős és izmos felépítésű, kecses megjelenésű. Nyaka hosszú és karcsú, lábai hosszúak. A mancsok keskenyek és oválisak, farka hosszú, vége enyhén kerekített.
Fejforma: a koponya közepesen hosszú és lapos, profilból a homlok és az egyenes orr domború szögben találkozik a szemöldökkel. Kiemelkedő bajusztő és erős áll jellemzi.
Fülek: nagyok és kissé hegyesek, enyhén előre dőlnek, jól tűzöttek. A kevés fülpamacs miatt a fülek majdnem áttetszőnek tűnnek.
Szemek: nagyok és mandulavágásúak, egymástól távol helyezkednek el. Színük élénkzöld.
Szőrzet: közepesen hosszú, lágy és selymes, az aljszőrzet sűrű, a nyakfodor és a bricsesz nem dús.
Színei: tiszta kék, határozott ezüstragyogással (a szőrszálak csúcsa ezüst). A középkék a kívánatos.
Orrtükör: kékesszürke
Talppárna: levendula rózsaszín
Történet:
Az Oroszországból származó kék rövid és hosszú szőrű macskákat több mint 100 évvel ezelőtt mutatták be. A rövid szőrűek kék orosz macskaként váltak ismertté, a hosszú szőrűeket azonban nem törzskönyvezték. Az újjáélesztett fajtaalapító atyját, Siegfriedet 1986-ban Amerikában pároztatták hosszú szőrű testvérével, melynek eredményeként kék hosszú szőrű cicák születtek. A nebelungot a TrCA 1987-ben, a TCA 1993-ban ismerte el.
Testfelépítés: közepes testméretű, közepesen erős és izmos felépítésű, kecses megjelenésű. Nyaka hosszú és karcsú, lábai hosszúak. A mancsok keskenyek és oválisak, farka hosszú, vége enyhén kerekített.
Fejforma: a koponya közepesen hosszú és lapos, profilból a homlok és az egyenes orr domború szögben találkozik a szemöldökkel. Kiemelkedő bajusztő és erős áll jellemzi.
Fülek: nagyok és kissé hegyesek, enyhén előre dőlnek, jól tűzöttek. A kevés fülpamacs miatt a fülek majdnem áttetszőnek tűnnek.
Szemek: nagyok és mandulavágásúak, egymástól távol helyezkednek el. Színük élénkzöld.
Szőrzet: közepesen hosszú, lágy és selymes, az aljszőrzet sűrű, a nyakfodor és a bricsesz nem dús.
Színei: tiszta kék, határozott ezüstragyogással (a szőrszálak csúcsa ezüst). A középkék a kívánatos.
Orrtükör: kékesszürke
Talppárna: levendula rózsaszín
Norvég erdei macska
Idegenekkel szemben óvatos, ismerősök jelenlétében azonban magabiztos. A norvég erdei macska a maine coon, és a szibériai macskajellemző tulajdonságait hordozza. Erőteljes fizikuma lévén, ez a szelíd macska erőteljesen képes territóriumát megvédelmezni. Remekül mászik fára, kiváló vadász, és folyó közelében élő gazdáik azt mondják, halászni is szeret.
Történet:
A norvég erdei évszázadokon át nagyon fontos szerepet játszott a skandináv mondákban és mesékben -ez bizonyítja, hogy ősi macskafajta, amelyen az elmúlt 100 évben tenyésztéssel finomítottak. A norvég farmokon élt, és ennek megfelelően erőteljes temperamentuma fejlődött ki. A fajtát először 1997-ben ismerték el a szövetségek, tenyésztése során elsődleges követelmény, hogy megőrizze természetes jellemzőit. A norvég erdei színe alapján két osztályba sorolható: előfordulhat aguti vagy aguti nélküli változatban (az aguti a vadon élő állat színe).
Általános megjelenés:
Nagy, magas, erőteljes testfelépítésű macska, méretes csontokkal. A háromszög formájú fej oldalnézetből hosszú, egyenes és töretlen. A széles fülekben és a tetejükön sólyomszerű szőrcsomók találhatóak. Az éber, csillogó szemek nagyok, tágra nyíltak és kissé ferdék, bármilyen színük lehet, a bunda színétől függetlenül. A norvég erdei hosszú lábú, a hátsó lábak hosszabbak, mint a mellsők. A farok hosszú, és mozgás közben "zászlós". A közepesen hosszú bundának gyapjas aljszőrzete van, sima, vízlepergető szőrzet borítja. A hátsó lábakon "bricsesz" látható. Kifejezetten a téli időszakban jól kivehető nyakfodor fejlődik ki. A norvég erdei szinte minden színben előfordul, és időről időre újabb színekbe is megjelenik.
Testfelépítés: Nagy. erős csontozatú, jó az izomzata.
Fejforma: Háromszögletű. Hosszúkás és egyenes arcél. Erős áll.
Fülek: Nyitott. széles alapú. és a fejtetőn magasan tűzött.
Szemek: Nagy és tágra nyílt, de nem kerek. Kissé ferde vágású.
Szőrzet: Sima, fényes, vízálló fedő- és gyapjas aljszőrzet.
Farok: Hosszú és bozontos, mérete a test hosszával megegyező.
Történet:
A norvég erdei évszázadokon át nagyon fontos szerepet játszott a skandináv mondákban és mesékben -ez bizonyítja, hogy ősi macskafajta, amelyen az elmúlt 100 évben tenyésztéssel finomítottak. A norvég farmokon élt, és ennek megfelelően erőteljes temperamentuma fejlődött ki. A fajtát először 1997-ben ismerték el a szövetségek, tenyésztése során elsődleges követelmény, hogy megőrizze természetes jellemzőit. A norvég erdei színe alapján két osztályba sorolható: előfordulhat aguti vagy aguti nélküli változatban (az aguti a vadon élő állat színe).
Általános megjelenés:
Nagy, magas, erőteljes testfelépítésű macska, méretes csontokkal. A háromszög formájú fej oldalnézetből hosszú, egyenes és töretlen. A széles fülekben és a tetejükön sólyomszerű szőrcsomók találhatóak. Az éber, csillogó szemek nagyok, tágra nyíltak és kissé ferdék, bármilyen színük lehet, a bunda színétől függetlenül. A norvég erdei hosszú lábú, a hátsó lábak hosszabbak, mint a mellsők. A farok hosszú, és mozgás közben "zászlós". A közepesen hosszú bundának gyapjas aljszőrzete van, sima, vízlepergető szőrzet borítja. A hátsó lábakon "bricsesz" látható. Kifejezetten a téli időszakban jól kivehető nyakfodor fejlődik ki. A norvég erdei szinte minden színben előfordul, és időről időre újabb színekbe is megjelenik.
Testfelépítés: Nagy. erős csontozatú, jó az izomzata.
Fejforma: Háromszögletű. Hosszúkás és egyenes arcél. Erős áll.
Fülek: Nyitott. széles alapú. és a fejtetőn magasan tűzött.
Szemek: Nagy és tágra nyílt, de nem kerek. Kissé ferde vágású.
Szőrzet: Sima, fényes, vízálló fedő- és gyapjas aljszőrzet.
Farok: Hosszú és bozontos, mérete a test hosszával megegyező.
Perzsa macska
Az állatorvosok tapasztalatai szerint a perzsa macska a legcsendesebb, a legkevésbé aktív és más macskákat saját otthonában leginkább elfogadó fajta. Mindemellett a perzsa macska védi saját territóriumát, és megrövidült arcának köszönhetően meglepően könnyedén kapja el zsákmányát. Az állat bundája mindennapos ápolást igényel-, sokszor hívják ki az állatorvost, hogy vágja le a filcesedett szőrzetet -, és a fajtával kapcsolatos problémák közé tartozik a vesebetegség és a rejtett hereség is.
Történet:
A perzsa első dokumentált őseit 1620-ban hozták be Perzsiából (ma Irán) Olaszországba, és nagyjából ugyanebben az időben importálták Törökországból Franciaországba. Az ezt követő 200 évben leszármazottaik státusszimbólumok voltak. A perzsa macskát Angliában az 1800-as évek végén, a Harrison Weir által lefektetett fajtastandardok alapján alakították ki, és az 1900-as évek elejére minden tenyésztői egyesület elfogadta.
Általános megjelenés:
Nagy, magas, erőteljes testfelépítésű macska, méretes csontokkal. A háromszög formájú fej oldalnézetből hosszú, egyenes és töretlen. A széles fülekben és a tetejükön sólyomszerű szőrcsomók találhatóak. Az éber, csillogó szemek nagyok, tágra nyíltak és kissé ferdék, bármilyen színük lehet, a bunda színétől függetlenül. A norvég erdei hosszú lábú, a hátsó lábak hosszabbak, mint a mellsők. A farok hosszú, és mozgás közben "zászlós". A közepesen hosszú bundának gyapjas aljszőrzete van, sima, vízlepergető szőrzet borítja. A hátsó lábakon "bricsesz" látható. Kifejezetten a téli időszakban jól kivehető nyakfodor fejlődik ki. A norvég erdei szinte minden színben előfordul, és időről időre újabb színekbe is megjelenik.Nagy méretű macska zömök testtel, széles mellkassal és erős, széles háttal. A fej kerek, erőteljes, és zavartalanul végződik a tompa állban. Az állkapocs erőteljes, az orr rövid. A szemek nagyok, kerekek, egymástól távol helyezkednek el, és fényesen ragyognak. A képet a rövid, telt, erőteljes lábak, valamint a nagy, kerek mancsok teszik teljessé, a karmok közt szőrcsomókkal. A perzsa teljes testét hosszú, vastag, finom szálú, selymes szőr fedi. Számos színe elismert, és nap mint nap újabb színei is megjelennek.
Testfelépítés: közepestől a nagy testméretűig, rövid és zömök test. A lábak rövidek, izmosak, a mancsok nagyok és kerekek, a lábujjak között a pamacs kívánatos. A mellkas, a vállak és a hát masszív és jó izomzatú. A nyak rövid és izmos. A farok rövid és vaskos, a vége lekerekített, végig dús, bozontos, hosszú szőrzettel.
Fejforma: kerek, masszív koponya, arányos, az arc telt, a homlok kerek. Az orr rövid és széles, hangsúlyos, jól látható stoppal. Az orrtükör felső vonala nem lehet a szem alsó vonala felett. Az áll és az alsó állkapocs széles, masszív és erős. Nyílt, kifejező kinézet.
Fülek: nagyon kicsik, végük kerek, oldalt tűzöttek és széles alapúak. Picit előre dőlnek, a fülpamacs dús.
Szemek: nagyok, kerekek, nyíltak, kifejezőek, ragyogóak, egymástól távol helyezkednek el. A szemszín igazodik a bunda színéhez.
Szőrzet: hosszú és dús, selymes és finom, eláll a testtől, lágy és nem gyapjas. Extra hosszú és teljesen befedi a mellkast és a vállakat.
Színváltozatok: minden szín elfogadott. A himalája (sziámi színezet) a perzsa egyik színváltozata. Minden sziámi színezet - fehér nélkül - elfogadott; a himalája macskák szeme élénk kék, minél mélyebb, annál jobb.
Történet:
A perzsa első dokumentált őseit 1620-ban hozták be Perzsiából (ma Irán) Olaszországba, és nagyjából ugyanebben az időben importálták Törökországból Franciaországba. Az ezt követő 200 évben leszármazottaik státusszimbólumok voltak. A perzsa macskát Angliában az 1800-as évek végén, a Harrison Weir által lefektetett fajtastandardok alapján alakították ki, és az 1900-as évek elejére minden tenyésztői egyesület elfogadta.
Általános megjelenés:
Nagy, magas, erőteljes testfelépítésű macska, méretes csontokkal. A háromszög formájú fej oldalnézetből hosszú, egyenes és töretlen. A széles fülekben és a tetejükön sólyomszerű szőrcsomók találhatóak. Az éber, csillogó szemek nagyok, tágra nyíltak és kissé ferdék, bármilyen színük lehet, a bunda színétől függetlenül. A norvég erdei hosszú lábú, a hátsó lábak hosszabbak, mint a mellsők. A farok hosszú, és mozgás közben "zászlós". A közepesen hosszú bundának gyapjas aljszőrzete van, sima, vízlepergető szőrzet borítja. A hátsó lábakon "bricsesz" látható. Kifejezetten a téli időszakban jól kivehető nyakfodor fejlődik ki. A norvég erdei szinte minden színben előfordul, és időről időre újabb színekbe is megjelenik.Nagy méretű macska zömök testtel, széles mellkassal és erős, széles háttal. A fej kerek, erőteljes, és zavartalanul végződik a tompa állban. Az állkapocs erőteljes, az orr rövid. A szemek nagyok, kerekek, egymástól távol helyezkednek el, és fényesen ragyognak. A képet a rövid, telt, erőteljes lábak, valamint a nagy, kerek mancsok teszik teljessé, a karmok közt szőrcsomókkal. A perzsa teljes testét hosszú, vastag, finom szálú, selymes szőr fedi. Számos színe elismert, és nap mint nap újabb színei is megjelennek.
Testfelépítés: közepestől a nagy testméretűig, rövid és zömök test. A lábak rövidek, izmosak, a mancsok nagyok és kerekek, a lábujjak között a pamacs kívánatos. A mellkas, a vállak és a hát masszív és jó izomzatú. A nyak rövid és izmos. A farok rövid és vaskos, a vége lekerekített, végig dús, bozontos, hosszú szőrzettel.
Fejforma: kerek, masszív koponya, arányos, az arc telt, a homlok kerek. Az orr rövid és széles, hangsúlyos, jól látható stoppal. Az orrtükör felső vonala nem lehet a szem alsó vonala felett. Az áll és az alsó állkapocs széles, masszív és erős. Nyílt, kifejező kinézet.
Fülek: nagyon kicsik, végük kerek, oldalt tűzöttek és széles alapúak. Picit előre dőlnek, a fülpamacs dús.
Szemek: nagyok, kerekek, nyíltak, kifejezőek, ragyogóak, egymástól távol helyezkednek el. A szemszín igazodik a bunda színéhez.
Szőrzet: hosszú és dús, selymes és finom, eláll a testtől, lágy és nem gyapjas. Extra hosszú és teljesen befedi a mellkast és a vállakat.
Színváltozatok: minden szín elfogadott. A himalája (sziámi színezet) a perzsa egyik színváltozata. Minden sziámi színezet - fehér nélkül - elfogadott; a himalája macskák szeme élénk kék, minél mélyebb, annál jobb.
Ragdoll macska
A leginkább békés természetéről ismert ragdoll jól megtermett, nehéz alkat, szőrzete a perzsa macskáéhoz képest nem filcesedik olyan könnyen. A ragdoll fehér bundával születik, jellemző színe és csokoládé mintázata két év alatt fokozatosan alakul ki. A fajta kevés lelkesedést mutat a vadászat iránt, ezért Ausztráliában, ahol a macskák veszélyeztetik a természetes vadvilágot, nagy népszerűségnek örvend. A magas fájdalomtűrő képességéről elterjedt nézet nem bizonyított.
Történet:
Ann Baker, egy kaliforniai tenyésztő az 1960-as években tenyésztette ki az első ragdollt egy fehér, valószínűleg fajtába nem sorolt hosszú szőrű és egy birma típusú kan dúr keresztezéséveI. Baker alapított egy tenyésztői klub öt fajtája számára, de más egyesületek nem fogadták el macskáit. Később néhányan, a mai főbb egyesületek elismerésében reménykedve, tovább tenyésztették a fajtát. A CFA végül2000-ben ismerte el.
Általános megjelenés:
Nagy, magas, izmos macska széles mellkassal. Hátul különösen erős felépítésű, fejlett izomzatú, és hátsó lábai láthatóan hosszabbak, mint a mellsőek. Ennek köszönhetően a ragdollnak jellegzetes járása van, amelyről sokáig azt hitték, azért van, mert a macska nem tud rendesen járni. A közepes méretű fej ék alakú, a fülek enyhén előre dőlnek, a kerek szemek kék színűek. A mancsok tömörek, nagyok és kerekek, az ujjak között szőrcsomókkal. A hosszú, dús szőrzettel fedett farok a tövénél közepesen vastag, és legalább a vállakig elér. A ragdoll dús szőrzete a közepesen hosszútól a hosszúig terjed, selymes és hibátlanul fénylik. A ragdoll olyan, mintha álarcot viselne: a bunda fehér alapszínén sötétebb szőrzet található a fejen, a füleken, a lábakon és a farok részen.
Testfelépítés: közepes testméretű, izmos és nehéz; a lábak szintén izmosak és közepes hosszúságúak; a kerek mancsok nagyok és zártak, az ujjak között szőrpamacsok találhatók. A farok hosszú, enyhén elkeskenyedő, dús szőrzetű.
Fejforma: az erős, kerek orr, a megnyúlt, jól fejlett pofa, egyenlőszárú háromszöget formálnak. A fejtető, a fülek között, szabályosan lapos. A profil ívelt, az orr enyhén pisze, az áll erős.
Fülek: közepes méretűek, széles alapúak, végük enyhén lekerekített, egymástól távol helyezkednek el, enyhén előre dőlnek.
Szemek: nagyok, nyíltan oválisak, egymástól távol helyezkednek el, mérsékelten ferdék, színük élénk kék, minél mélyebb, annál jobb.
Szőrzet: félhosszú, lágy, selymes, az aljszőrzet minimális, a nyak körül a leghosszabb. Bricsesz kívánatos.
Színváltozatok: a sziámi összes színváltozata elfogadott. Három kategóriája van: colourpoint, bi-colour, mitted. A colourpoint a klasszikus sziámi színezetet jelenti. A bi-colour - a színes jegy fehérrel kombinálva; a has, a mellkas és a lábak fehérek, a fehér szín a homloknál felfordított V-alakban kezdődik, kiterjed a pofára és az orrára, és fokozatosan, töretlenül átterjed a mellkasra. A mitted - szintén színes jegy fehérrel kombinálva, a mellső mancsokon fehér kesztyűcskék vannak, a hátsó lábakon fehér csizmácskák egészen a térdig érnek; a fehér szín az állon kezdődik, töretlenül átterjed a mellkasra; a has fehér.
Történet:
Ann Baker, egy kaliforniai tenyésztő az 1960-as években tenyésztette ki az első ragdollt egy fehér, valószínűleg fajtába nem sorolt hosszú szőrű és egy birma típusú kan dúr keresztezéséveI. Baker alapított egy tenyésztői klub öt fajtája számára, de más egyesületek nem fogadták el macskáit. Később néhányan, a mai főbb egyesületek elismerésében reménykedve, tovább tenyésztették a fajtát. A CFA végül2000-ben ismerte el.
Általános megjelenés:
Nagy, magas, izmos macska széles mellkassal. Hátul különösen erős felépítésű, fejlett izomzatú, és hátsó lábai láthatóan hosszabbak, mint a mellsőek. Ennek köszönhetően a ragdollnak jellegzetes járása van, amelyről sokáig azt hitték, azért van, mert a macska nem tud rendesen járni. A közepes méretű fej ék alakú, a fülek enyhén előre dőlnek, a kerek szemek kék színűek. A mancsok tömörek, nagyok és kerekek, az ujjak között szőrcsomókkal. A hosszú, dús szőrzettel fedett farok a tövénél közepesen vastag, és legalább a vállakig elér. A ragdoll dús szőrzete a közepesen hosszútól a hosszúig terjed, selymes és hibátlanul fénylik. A ragdoll olyan, mintha álarcot viselne: a bunda fehér alapszínén sötétebb szőrzet található a fejen, a füleken, a lábakon és a farok részen.
Testfelépítés: közepes testméretű, izmos és nehéz; a lábak szintén izmosak és közepes hosszúságúak; a kerek mancsok nagyok és zártak, az ujjak között szőrpamacsok találhatók. A farok hosszú, enyhén elkeskenyedő, dús szőrzetű.
Fejforma: az erős, kerek orr, a megnyúlt, jól fejlett pofa, egyenlőszárú háromszöget formálnak. A fejtető, a fülek között, szabályosan lapos. A profil ívelt, az orr enyhén pisze, az áll erős.
Fülek: közepes méretűek, széles alapúak, végük enyhén lekerekített, egymástól távol helyezkednek el, enyhén előre dőlnek.
Szemek: nagyok, nyíltan oválisak, egymástól távol helyezkednek el, mérsékelten ferdék, színük élénk kék, minél mélyebb, annál jobb.
Szőrzet: félhosszú, lágy, selymes, az aljszőrzet minimális, a nyak körül a leghosszabb. Bricsesz kívánatos.
Színváltozatok: a sziámi összes színváltozata elfogadott. Három kategóriája van: colourpoint, bi-colour, mitted. A colourpoint a klasszikus sziámi színezetet jelenti. A bi-colour - a színes jegy fehérrel kombinálva; a has, a mellkas és a lábak fehérek, a fehér szín a homloknál felfordított V-alakban kezdődik, kiterjed a pofára és az orrára, és fokozatosan, töretlenül átterjed a mellkasra. A mitted - szintén színes jegy fehérrel kombinálva, a mellső mancsokon fehér kesztyűcskék vannak, a hátsó lábakon fehér csizmácskák egészen a térdig érnek; a fehér szín az állon kezdődik, töretlenül átterjed a mellkasra; a has fehér.
Selkirk rex macska
A hosszú szőrű selkirk rex külleme egészen egyedülálló, és a göndör fajták között valószínűleg a legfeltűnőbb. A hosszú, vastag bunda legjobban a heterozigóta egyedeken érvényesül. Ezek a macskák egy göndör és egy egyenes szőrű gént hordoznak, melyek kombinációja laza, fürtös hatás ú szőrzetet eredményez. A szőrzetben mind a három szőrtípus megtalálható.
Történet:
A legelső selkirk rex egy Montana állambeli rövid szőrű kölyök volt. Az 1987-ben született macska Jeri Newmanhez került, aki egy fekete perzsa kandúrral pároztatta. A létrejött alom olyan hosszú és rövid szőrű kismacskákból állt, melyek bundájában egyenes és göndör szőrök keveredtek. A selkirk rex hosszú és rövid szőrű osztályai hivatalosan nincsenek elkülönítve, és a megengedett keresztezések között a perzsa is szerepel.
Általános megjelenés:
Mérete a közepestől a nagyig terjedhet. Arányos macska, erőteljes, izmos testalkattal, amely inkább tégla alakú, mint kocka, de nem hosszú. A hát egyenes, a far irányában enyhén emelkedik. A vállak és a csípő ugyanolyan szélesek. A fej kerek és széles, telt pofa részekkel és feltűnő bajuszpárnákkal. A száj körüli rész fele olyan hosszú, mint széles. A fülek közepes méretűek, és egymástól távol helyezkednek el. A tövüknél szélesek, a hegyüknél vékonyabbak, és bele kell férniük egy, a fej körül képzeletben húzott körbe. A szőrcsomók, ha vannak, göndörök. A szemek nagyok, kerekek, egymástól távol ülnek, és nem lehetnek sem mandulavágásúak, sem oválisak, ehelyett a belső és külső szemsarkaknak egy vonalban kell állniuk egymással. A lábak mérete a közepesen hosszútól a hosszúig terjedhet, a mancsok nagyok és kerekek. Az erőteljes farok közepesen hosszú, és jól aránylik a testhez. A tövénél erős, a vége se nem hegyes, se nem csonka. A bunda két változatban fordul elő: lehet rövid és hosszú szőrű. A kettő közti különbség leginkább a farkon és a nyak körüli fodron észrevehető. A rövid szőrűnél a farkon lévő szőr ugyanolyan hosszú, mint a test többi részén: kb. 2,5-5cm. A farkon lévő, fürtök testesek és szorosan simulnak a testhez. A nyakon lévő szőrzet ugyanolyan hosszú, mint a test többi részén. A hosszú szőrű változatnál a farkon lévő fürtök tollszerűek, és elállnak a tényleges farok résztől. A nyakon lévő szőr is hosszabb, és keretbe foglalja az arcot. Mindkét változatnál a bunda puha, testes, dús és feltétlenül göndör. A szőrzet sűrű, vastag, és még elszórtan sincsenek rajta foltok. Az egyes fürtök véletlenszerűen helyezkednek el a testen, nem hullámosak, és általában csomókban jelennek meg. A nyakon, a farkon és a hasi tájékon található fürtök feltűnőbbek lehetnek.
Testfelépítés: közepestől a nagy testméretűig, izmos és zömök. A mellkas és a váll széles és masszív. A nyak rövid és erős. A lábak közepes hosszúságúak, izmosak, a kerek mancsok vastagok. A farok közepesen hosszú, vastag, vége lekerekített.
Fejforma: kerek, masszív, széles koponya, erős áll. Az orr rövid, széles és egyenes, a profil ívelt. A pofacsont telt és vaskos.
Fülek:közepes hosszúságúak, széles alapúak, végük enyhén lekerekített, egymástól távol helyezkednek el.
Szemek: nagyok és kerekek, egymástól távol helyezkednek el. Színük összhangban van a bunda színével.
Szőrzet: a rövid szőrű változatnál: rövid, plüss, kettős, dús aljszőrzet, hangsúlyozottan hullámos. A félhosszú szőrű változatnál: félhosszú, lágy, dús aljszőrzettel, lazán leomló "csigákkal".
Színváltozatok: minden szín, a sziámi színezet is, elfogadott.
Történet:
A legelső selkirk rex egy Montana állambeli rövid szőrű kölyök volt. Az 1987-ben született macska Jeri Newmanhez került, aki egy fekete perzsa kandúrral pároztatta. A létrejött alom olyan hosszú és rövid szőrű kismacskákból állt, melyek bundájában egyenes és göndör szőrök keveredtek. A selkirk rex hosszú és rövid szőrű osztályai hivatalosan nincsenek elkülönítve, és a megengedett keresztezések között a perzsa is szerepel.
Általános megjelenés:
Mérete a közepestől a nagyig terjedhet. Arányos macska, erőteljes, izmos testalkattal, amely inkább tégla alakú, mint kocka, de nem hosszú. A hát egyenes, a far irányában enyhén emelkedik. A vállak és a csípő ugyanolyan szélesek. A fej kerek és széles, telt pofa részekkel és feltűnő bajuszpárnákkal. A száj körüli rész fele olyan hosszú, mint széles. A fülek közepes méretűek, és egymástól távol helyezkednek el. A tövüknél szélesek, a hegyüknél vékonyabbak, és bele kell férniük egy, a fej körül képzeletben húzott körbe. A szőrcsomók, ha vannak, göndörök. A szemek nagyok, kerekek, egymástól távol ülnek, és nem lehetnek sem mandulavágásúak, sem oválisak, ehelyett a belső és külső szemsarkaknak egy vonalban kell állniuk egymással. A lábak mérete a közepesen hosszútól a hosszúig terjedhet, a mancsok nagyok és kerekek. Az erőteljes farok közepesen hosszú, és jól aránylik a testhez. A tövénél erős, a vége se nem hegyes, se nem csonka. A bunda két változatban fordul elő: lehet rövid és hosszú szőrű. A kettő közti különbség leginkább a farkon és a nyak körüli fodron észrevehető. A rövid szőrűnél a farkon lévő szőr ugyanolyan hosszú, mint a test többi részén: kb. 2,5-5cm. A farkon lévő, fürtök testesek és szorosan simulnak a testhez. A nyakon lévő szőrzet ugyanolyan hosszú, mint a test többi részén. A hosszú szőrű változatnál a farkon lévő fürtök tollszerűek, és elállnak a tényleges farok résztől. A nyakon lévő szőr is hosszabb, és keretbe foglalja az arcot. Mindkét változatnál a bunda puha, testes, dús és feltétlenül göndör. A szőrzet sűrű, vastag, és még elszórtan sincsenek rajta foltok. Az egyes fürtök véletlenszerűen helyezkednek el a testen, nem hullámosak, és általában csomókban jelennek meg. A nyakon, a farkon és a hasi tájékon található fürtök feltűnőbbek lehetnek.
Testfelépítés: közepestől a nagy testméretűig, izmos és zömök. A mellkas és a váll széles és masszív. A nyak rövid és erős. A lábak közepes hosszúságúak, izmosak, a kerek mancsok vastagok. A farok közepesen hosszú, vastag, vége lekerekített.
Fejforma: kerek, masszív, széles koponya, erős áll. Az orr rövid, széles és egyenes, a profil ívelt. A pofacsont telt és vaskos.
Fülek:közepes hosszúságúak, széles alapúak, végük enyhén lekerekített, egymástól távol helyezkednek el.
Szemek: nagyok és kerekek, egymástól távol helyezkednek el. Színük összhangban van a bunda színével.
Szőrzet: a rövid szőrű változatnál: rövid, plüss, kettős, dús aljszőrzet, hangsúlyozottan hullámos. A félhosszú szőrű változatnál: félhosszú, lágy, dús aljszőrzettel, lazán leomló "csigákkal".
Színváltozatok: minden szín, a sziámi színezet is, elfogadott.
Selyem macska
Az alapvetően hosszú szőrű ázsiai típusú selyemmacska szőrzetét a csin csilla perzsa testalkatát a burma macskától örökölte. Temperamentumát tekintve a szülők tulajdonságai előnyösen keverednek: elevenebb, mint a perzsa, de tartózkodóbb, mint a burma macska. Nyugodtsága és könnyen kezelhetősége miatt népszerűbb is lehetne.
Történet:
A selyemmacska az ázsiai csoport egyetlen hosszú szőrű tagja. Eredete egy csincsilla perzsa és egy burma macska 1981-ben Londonban történt véletlenszerű párosodására vezethető vissza. Az első generáció egyedei árnyalt, rövid szőrű burmillák voltak, az ezt követő keresztezések azonban felszínre hozták a hosszúszőrűségért és a lila színért felelős recesszív gént.
Testfelépítés: Közepes felépítésű, jó izomzata van. háta egyenes.
Fejforma: Rövid ék alakú, oldalnézetben jellegzetes stoppal.
Fülek:Közepes-nagy, az arc vonalában folytatódó.
Szemek: Se nem mandulavágású, se nem kerek, kissé ferde vágású.
Szőrzet: Félhosszú, finom és selymes.
Farok: Közepes-hosszú méret, elegáns zászlóval.
Történet:
A selyemmacska az ázsiai csoport egyetlen hosszú szőrű tagja. Eredete egy csincsilla perzsa és egy burma macska 1981-ben Londonban történt véletlenszerű párosodására vezethető vissza. Az első generáció egyedei árnyalt, rövid szőrű burmillák voltak, az ezt követő keresztezések azonban felszínre hozták a hosszúszőrűségért és a lila színért felelős recesszív gént.
Testfelépítés: Közepes felépítésű, jó izomzata van. háta egyenes.
Fejforma: Rövid ék alakú, oldalnézetben jellegzetes stoppal.
Fülek:Közepes-nagy, az arc vonalában folytatódó.
Szemek: Se nem mandulavágású, se nem kerek, kissé ferde vágású.
Szőrzet: Félhosszú, finom és selymes.
Farok: Közepes-hosszú méret, elegáns zászlóval.
Skót lógófülü macska
A hosszú szőrű skót lógófülű macska télen nyújt a legszebb látványt, amikor tekintélyes nyakfodrot, elegáns "bricseszt" visel, farka pedig bolyhos. A kölykök álló füllel születnek, melyek körülbelül háromhetes korukban kezdenek lekonyulni. A fajtán belüli tenyésztésből eredő ízületi problémák négy-hat hónapos korban jelennek meg: ezt a hosszú szőrű kölykökre nem jellemző rövid, megvastagodott farok jelzi - mindig nagyon óvatosan kell megvizsgálni.
Történet:
Minden skót lógófülű a Susie nevű, 1961-es születésű, skót farmon élő ősre vezethető vissza. Két genetikus felfedezte, hogy Susie hordozta a hosszúszőrűség génjét, amely a rövid szőrű utódoknak is továbbadódhatott, majd későbbi generációkban újra feltűnhetett. A lógó fül ma is ritka jelleg, és a hosszú szőrű változatot még ritkábbá teszi, hogy a fajtát nem keresztezik más hosszú szőrű fajtákkal.
Általános megjelenés:
A skót lógó fülű testalkatát, fejformáját és szőrzetének minőségét tekintve a brit rövid szőrűre emlékeztet, az egyetlen különbség a fülek, amelyek előre hajlanak.
Testfelépítés: közepestől a nagy testméretűig, izmos és zömök. A mellkas, a hát és a vállak szélesek és masszívak. A nyak rövid és erős. A lábak rövidek és robusztusak, a kerek mancsok vastagok. A farok közepes hosszúságú, vastag, vége lekerekített, nem elkeskenyedő és merev, a végéig flexibilis (rugalmas).
Fejforma: kerek, masszív, széles koponya, erős áll. Az orr rövid, széles és egyenes, a profil ívelt, nincs rajta stop. Az arc telt és duci. A nagy, kerek bajusztő a rövid orrot elhatároltan körvonalazza.
Fülek:kicsik és előre hajtottak, enyhén lekerekített végük picit az arc közepe felé fordulnak, egymástól távol helyezkednek el, és a koponya kerek formáját lelapítják.
Szemek: nagyok és kerekek, egymástól távol helyezkednek el, színük összhangban van a bunda színével.
Szőrzet: rövid és nagyon dús, nem testhez simuló. A bőséges aljszőrzet miatt eláll a testtől, bársonyos plüsshatást keltve; a szőrminőség "ropogós" és nem gyapjas.
Színváltozatok: minden szín megengedett.
Történet:
Minden skót lógófülű a Susie nevű, 1961-es születésű, skót farmon élő ősre vezethető vissza. Két genetikus felfedezte, hogy Susie hordozta a hosszúszőrűség génjét, amely a rövid szőrű utódoknak is továbbadódhatott, majd későbbi generációkban újra feltűnhetett. A lógó fül ma is ritka jelleg, és a hosszú szőrű változatot még ritkábbá teszi, hogy a fajtát nem keresztezik más hosszú szőrű fajtákkal.
Általános megjelenés:
A skót lógó fülű testalkatát, fejformáját és szőrzetének minőségét tekintve a brit rövid szőrűre emlékeztet, az egyetlen különbség a fülek, amelyek előre hajlanak.
Testfelépítés: közepestől a nagy testméretűig, izmos és zömök. A mellkas, a hát és a vállak szélesek és masszívak. A nyak rövid és erős. A lábak rövidek és robusztusak, a kerek mancsok vastagok. A farok közepes hosszúságú, vastag, vége lekerekített, nem elkeskenyedő és merev, a végéig flexibilis (rugalmas).
Fejforma: kerek, masszív, széles koponya, erős áll. Az orr rövid, széles és egyenes, a profil ívelt, nincs rajta stop. Az arc telt és duci. A nagy, kerek bajusztő a rövid orrot elhatároltan körvonalazza.
Fülek:kicsik és előre hajtottak, enyhén lekerekített végük picit az arc közepe felé fordulnak, egymástól távol helyezkednek el, és a koponya kerek formáját lelapítják.
Szemek: nagyok és kerekek, egymástól távol helyezkednek el, színük összhangban van a bunda színével.
Szőrzet: rövid és nagyon dús, nem testhez simuló. A bőséges aljszőrzet miatt eláll a testtől, bársonyos plüsshatást keltve; a szőrminőség "ropogós" és nem gyapjas.
Színváltozatok: minden szín megengedett.
Szibériai macska
Ez a fajta minden szempontból megfelelő adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy túlélje a kemény szibériai teleket: nagytermetű, fedőszőrzete vastag, dús és olajos, aljszőrzete elég sűrű ahhoz, hogy a legmetszőbb szél se fújjon át rajta. A szibériai macska aktív, és meglehetősen mozgékony, emellett szereti a társaságot - semmiképpen sem "ölbe való" cicus.
Történet:
A hosszú szőrű macskák Oroszország északi kopár területein éltek. Sok más természetes fajtához hasonlóan a szibériaira is csak a közelmúltban figyeltek fel. Komolyabb tenyésztés az 1980-as években kezdődött el, szülőhazájában számos tenyésztői egyesület elfogadja. Az Egyesült Államokba 1990-ben jutott el. A szibériai macskát a nagyobb szövetségek közül a FIFé és a TICA ismeri el.
Testfelépítés: Hosszú, jól izomzata van és erőteljes.
Fejforma: Széles, a fülek közötti rész lapos.
Fülek:Közepes méretű, lekerekített végű és kifelé szögellő.
Szemek: Nagy, ovális. és kissé ferde metszésű.
Szőrzet: Hosszú. Fedőszőrzete enyhén olajos.
Farok: Közepes hosszúságú és vastag, vége lekerekített.
Történet:
A hosszú szőrű macskák Oroszország északi kopár területein éltek. Sok más természetes fajtához hasonlóan a szibériaira is csak a közelmúltban figyeltek fel. Komolyabb tenyésztés az 1980-as években kezdődött el, szülőhazájában számos tenyésztői egyesület elfogadja. Az Egyesült Államokba 1990-ben jutott el. A szibériai macskát a nagyobb szövetségek közül a FIFé és a TICA ismeri el.
Testfelépítés: Hosszú, jól izomzata van és erőteljes.
Fejforma: Széles, a fülek közötti rész lapos.
Fülek:Közepes méretű, lekerekített végű és kifelé szögellő.
Szemek: Nagy, ovális. és kissé ferde metszésű.
Szőrzet: Hosszú. Fedőszőrzete enyhén olajos.
Farok: Közepes hosszúságú és vastag, vége lekerekített.
Szomáli macska
Abesszin elődjéhez hasonlóan a szomáli macska szőrszálai is árnyaltak: minden egyes szőrszálon 3-12 színes sáv van, melyek vibrálóan csillogóvá teszik a bundáját. Az arc feltűnő jegyei olyan benyomást keltenek, mintha a macska szeme ki lenne festve. A szomáliban erősen él a vadászösztön, a szabadban szeret tevékenykedni, ezért a szobafogságot csak akkor bírja, ha már kölyökkorától kezdve lakásban tartják.
Történet:
1963-ban egy kanadai tenyésztő benevezte egyik hosszú szőrű abesszin macskáját egy helyi kiállításra. A bíró, Ken McGill továbbtenyésztés céljából kért egy példányt a tenyésztőtől, így az első hivatalos szomáli macska McGill May-Ling Tutsuta nevű macskája volt. Evelyn Mague, egy amerikai abesszintenyésztő szintén foglalkozott hosszú szőrűek szaporításával, melyeket szomálinak nevezett el. Észak Amerikában az 1970-es évek végére a fajtát széles körben elfogadták. Európában az 1980-as években tűnt fel.
Testfelépítés: közepesen hosszú, elegáns, erős, rugalmas, jól fejlett erős izomzatú. A hosszú farok tőben vastag, elkeskenyedő. Lábai hosszúak, izmosak és kecsesek. Mancsa kicsi és ovális. Nyaka karcsú.
Fejforma: módosult ékalak, körvonala kissé kerekített. Álla erős, orra közepesen hosszú, profilja enyhén ívelt.
Fülek:széles alapúak, nagyok, oldalt tűzöttek, végük mérsékelten lekerekített. Fülpamacs és "ujjlenyomat" kívánatosak.
Szemek: nagyok, ragyogóak és kifejezők, enyhén mandulavágásúak, egymástól távol helyezkednek el. Színük tiszta, intenzív borostyán, vagy zöld. Az ezüst változatoknál a zöld a kívánatos. A szemeket minden színváltozatnál a ticking színe keretezi
Ticking (gyűrűzöttség):többszörösen gyűrűzött, vagyis minden egyes szőrszálon több csík található. A gyűrűzöttség az egész testre kiterjed, de az nem lehet csíkos (cirmos). A gerincvonal, a farok vég és a talppárnák intenzíven színezettek a ticking színével. Az állon, a hason és a lábak belső oldalán nincs gyűrűzöttség.
Szőrzet:többszörösen gyűrűzött, vagyis minden egyes szőrszálon több csík található. A gyűrűzöttség az egész testre kiterjed, de az nem lehet csíkos (cirmos). A gerincvonal, a farok vég és a talppárnák intenzíven színezettek a ticking színével. Az állon, a hason és a lábak belső oldalán nincs gyűrűzöttség.
Színváltozatok: vadas, sorrel, kék és fawn (őzbarna), valamint ezek ezüst változatai.
Történet:
1963-ban egy kanadai tenyésztő benevezte egyik hosszú szőrű abesszin macskáját egy helyi kiállításra. A bíró, Ken McGill továbbtenyésztés céljából kért egy példányt a tenyésztőtől, így az első hivatalos szomáli macska McGill May-Ling Tutsuta nevű macskája volt. Evelyn Mague, egy amerikai abesszintenyésztő szintén foglalkozott hosszú szőrűek szaporításával, melyeket szomálinak nevezett el. Észak Amerikában az 1970-es évek végére a fajtát széles körben elfogadták. Európában az 1980-as években tűnt fel.
Testfelépítés: közepesen hosszú, elegáns, erős, rugalmas, jól fejlett erős izomzatú. A hosszú farok tőben vastag, elkeskenyedő. Lábai hosszúak, izmosak és kecsesek. Mancsa kicsi és ovális. Nyaka karcsú.
Fejforma: módosult ékalak, körvonala kissé kerekített. Álla erős, orra közepesen hosszú, profilja enyhén ívelt.
Fülek:széles alapúak, nagyok, oldalt tűzöttek, végük mérsékelten lekerekített. Fülpamacs és "ujjlenyomat" kívánatosak.
Szemek: nagyok, ragyogóak és kifejezők, enyhén mandulavágásúak, egymástól távol helyezkednek el. Színük tiszta, intenzív borostyán, vagy zöld. Az ezüst változatoknál a zöld a kívánatos. A szemeket minden színváltozatnál a ticking színe keretezi
Ticking (gyűrűzöttség):többszörösen gyűrűzött, vagyis minden egyes szőrszálon több csík található. A gyűrűzöttség az egész testre kiterjed, de az nem lehet csíkos (cirmos). A gerincvonal, a farok vég és a talppárnák intenzíven színezettek a ticking színével. Az állon, a hason és a lábak belső oldalán nincs gyűrűzöttség.
Szőrzet:többszörösen gyűrűzött, vagyis minden egyes szőrszálon több csík található. A gyűrűzöttség az egész testre kiterjed, de az nem lehet csíkos (cirmos). A gerincvonal, a farok vég és a talppárnák intenzíven színezettek a ticking színével. Az állon, a hason és a lábak belső oldalán nincs gyűrűzöttség.
Színváltozatok: vadas, sorrel, kék és fawn (őzbarna), valamint ezek ezüst változatai.
Török angóramacska
A finom csontozatú és selymes szőrzetű török angóramacska eleven, gyors észjárású és fürge mozgású fajta. Közepes hosszúságú bundája feltehetően mutáció eredménye, amely évszázadokkal korábban Közép-Ázsia házimacskáinak egy elszigetelt populációjában jelent meg. Más fajtákhoz hasonlóan a fehér szőrzetű, kék szemű egyedek részlegesen vagy teljesen süketek lehetnek. Ezt a sajátosságot a szőrzetszínt meghatározó gén defektusa okozza.
Történet:
Az 1400-as évekből származó macska a 17. században jutott el Franciaországba és Angliába. Az 1900-as évek elejére a más hosszú szőrű macskákkal végzett keresztezések gyakorlatilag a fajta Törökországon kívüli kihalásához vezettek. A török angóramacska állítólag az ankarai állatkert programjának köszönheti létét. Habár a történet erősen romantikusnak tűnik, a fajta hazájában ma védettséget élvez. Angliában nem ismerik el.
Általános megjelenés:
Közepes méretű macska hajlékony, karcsú testtel és vékony csontozattal, ezáltal általában méltóságteljes és ruganyos benyomást kelt. Az ék alakú fej jól aránylik a törzshöz. Fülei hosszúak, hegyesek, tövüknél szélesek és viszonylag sok szőr fedi őket, amelyek tincsekbe rendeződnek. A nagy, mandulavágású szemek kissé ferdén állnak, mindenféle színben előfordulhatnak. A lábak hosszúak, a hátsó lábaknak hosszabbaknak kell lenniük a mellsőknél. A kis, kerek és kecses mancsokon az ujjak között szőrcsomók találhatóak. A hosszú, szőr fedte farok hegyes, és legalább a vállig el kell érnie. A szőrzet közepesen hosszú, hosszabb a nyakon (fodor formát képezve), a mellkason és a hátsó lábakon ("bricsesz" alakot mintázva). Finom szálú, selymes, mozgás közben is fénylik, és nincs aljszőrzete.
Testfelépítés: közepes testméretű, finom csontozatú, kemény izomzatú. Teste kicsit nyúlánk és karcsú, lábai közepes hosszúságúak, a kerek mancsok kecsesek. A farok hosszú és elkeskenyedő, vége hegyes.
Fejforma: közepesen hosszú ékalak; erős áll, finom állkapocs végződése gyengéden lekerekített. A profil enyhén ívelt.
Fülek:nagyok, inkább magasan tűzöttek, közepesen széles tövüktől a hegyes fülhegyig először egyenes vonalban, majd enyhén ívelten keskenyednek. Majdnem áttetszőnek látszanak, pedig a fülpamacs sűrű.
Szemek: nagyok, mandulavágásúak, kicsit ferdék. A szemszín egységes és harmonizál a bunda színével.
Szőrzet:közepesen hosszú, lengő, a szőrminőség finom, fényesen "ropogós", és nem gyapjas fedőszőr, a nyakon, a mellkason, a bricseszen és a farkon különösen hosszú.
Színváltozatok:a csokoládé, a fahéj és a hígult színek (lila, őzbarna) semmilyen színkombinációban (bi-colour, tri-colour, cirmos) nem megengedettek, csak úgy, mint a sziámi színek. Minden más megengedett.
Történet:
Az 1400-as évekből származó macska a 17. században jutott el Franciaországba és Angliába. Az 1900-as évek elejére a más hosszú szőrű macskákkal végzett keresztezések gyakorlatilag a fajta Törökországon kívüli kihalásához vezettek. A török angóramacska állítólag az ankarai állatkert programjának köszönheti létét. Habár a történet erősen romantikusnak tűnik, a fajta hazájában ma védettséget élvez. Angliában nem ismerik el.
Általános megjelenés:
Közepes méretű macska hajlékony, karcsú testtel és vékony csontozattal, ezáltal általában méltóságteljes és ruganyos benyomást kelt. Az ék alakú fej jól aránylik a törzshöz. Fülei hosszúak, hegyesek, tövüknél szélesek és viszonylag sok szőr fedi őket, amelyek tincsekbe rendeződnek. A nagy, mandulavágású szemek kissé ferdén állnak, mindenféle színben előfordulhatnak. A lábak hosszúak, a hátsó lábaknak hosszabbaknak kell lenniük a mellsőknél. A kis, kerek és kecses mancsokon az ujjak között szőrcsomók találhatóak. A hosszú, szőr fedte farok hegyes, és legalább a vállig el kell érnie. A szőrzet közepesen hosszú, hosszabb a nyakon (fodor formát képezve), a mellkason és a hátsó lábakon ("bricsesz" alakot mintázva). Finom szálú, selymes, mozgás közben is fénylik, és nincs aljszőrzete.
Testfelépítés: közepes testméretű, finom csontozatú, kemény izomzatú. Teste kicsit nyúlánk és karcsú, lábai közepes hosszúságúak, a kerek mancsok kecsesek. A farok hosszú és elkeskenyedő, vége hegyes.
Fejforma: közepesen hosszú ékalak; erős áll, finom állkapocs végződése gyengéden lekerekített. A profil enyhén ívelt.
Fülek:nagyok, inkább magasan tűzöttek, közepesen széles tövüktől a hegyes fülhegyig először egyenes vonalban, majd enyhén ívelten keskenyednek. Majdnem áttetszőnek látszanak, pedig a fülpamacs sűrű.
Szemek: nagyok, mandulavágásúak, kicsit ferdék. A szemszín egységes és harmonizál a bunda színével.
Szőrzet:közepesen hosszú, lengő, a szőrminőség finom, fényesen "ropogós", és nem gyapjas fedőszőr, a nyakon, a mellkason, a bricseszen és a farkon különösen hosszú.
Színváltozatok:a csokoládé, a fahéj és a hígult színek (lila, őzbarna) semmilyen színkombinációban (bi-colour, tri-colour, cirmos) nem megengedettek, csak úgy, mint a sziámi színek. Minden más megengedett.
Török van macska
Habár elsőre úgy tűnhet, hogy a török van macskából ideális "ölbe való" cica válik - a fajta olyan vidéken élő macskáktól származik, melyek élete korántsem volt könnyű -, lelke és észjárása őseiét idézi. A fajta az alábbi két tulajdonság alapján különböztethető meg: szőrzete jellegzetes van- mintázatú (más fajok esetében is így hívják), és az állat nagyon élvezi a hűsítő fürdőket a nyári kánikulában.
Történet:
A fajta a 18. század előtti időkből, a Van-tó környékéről ered. Miután 1955-ben két van macskát vittek be Angliába, egész Európában elterjedt, elismerése azonban nem ment ilyen gyorsan. A 70-es években az Egyesült Államokba is eljutottak az első kölykök, ahol ma már a CFA és a TICA egyaránt elfogadja. A GCCF csak az eredeti vörös és a nemrégiben regisztrált krémszínű fajta tenyésztését engedélyezte.
Általános megjelenés:
Tömör testfelépítésű, és hasonlít a török angórára - egyedül a szőrzet színében tér el tőle. A török van bundája fehér, vörös mintázattal az arcán, megtörik rajta a fény. A farok színe hasonlóan vörös.
Testfelépítés: közepestől a nagyméretig, közepesen erős felépítésű, tekintélyes izomzattal. A nyak és a mellkas masszív és erős. A lábak közepes hosszúságúak, a mancsok kerekdedek, az ujjak között szőrpamacsok találhatók. A farok közepes hosszúságú és különösen dús.
Fejforma:közepesen hosszú tompa háromszög. A profil majdnem egyenes, az áll erős.
Fülek:nagyok, széles alapúak, végük enyhén lekerekített. Egyenesen állnak, és inkább magasan és függőlegesen tűzöttek.
Szemek: nagyok, oválisak és enyhén ferdék, színük világos borostyán, kék, vagy felemás színű, rózsaszín szegéllyel.
Szőrzet:nagyok, oválisak és enyhén ferdék, színük világos borostyán, kék, vagy felemás színű, rózsaszín szegéllyel.
Történet:
A fajta a 18. század előtti időkből, a Van-tó környékéről ered. Miután 1955-ben két van macskát vittek be Angliába, egész Európában elterjedt, elismerése azonban nem ment ilyen gyorsan. A 70-es években az Egyesült Államokba is eljutottak az első kölykök, ahol ma már a CFA és a TICA egyaránt elfogadja. A GCCF csak az eredeti vörös és a nemrégiben regisztrált krémszínű fajta tenyésztését engedélyezte.
Általános megjelenés:
Tömör testfelépítésű, és hasonlít a török angórára - egyedül a szőrzet színében tér el tőle. A török van bundája fehér, vörös mintázattal az arcán, megtörik rajta a fény. A farok színe hasonlóan vörös.
Testfelépítés: közepestől a nagyméretig, közepesen erős felépítésű, tekintélyes izomzattal. A nyak és a mellkas masszív és erős. A lábak közepes hosszúságúak, a mancsok kerekdedek, az ujjak között szőrpamacsok találhatók. A farok közepes hosszúságú és különösen dús.
Fejforma:közepesen hosszú tompa háromszög. A profil majdnem egyenes, az áll erős.
Fülek:nagyok, széles alapúak, végük enyhén lekerekített. Egyenesen állnak, és inkább magasan és függőlegesen tűzöttek.
Szemek: nagyok, oválisak és enyhén ferdék, színük világos borostyán, kék, vagy felemás színű, rózsaszín szegéllyel.
Szőrzet:nagyok, oválisak és enyhén ferdék, színük világos borostyán, kék, vagy felemás színű, rózsaszín szegéllyel.
